Literature
A'bra'nd
Zömök tél uralja
a szürke lélek birodalmát;
jéggel,
széllel
marja rideg falát.
Néha jajveszékel
magányos, őrült fájdalmában,
sírva
várja,
hogy a jég megolvad.
Ekkor szidja magát,
mert ésszel már tudja: remény
veszett,
s nincsen,
csak a kietlen lét.
Mintha tavasz jönne
és rácáfol a józan észre:
meleg
szelet
küld a bús vidékre.
Hideg jég elfolyik
és virágot bont a kikelet.
Szeret,
nevet
s átkarol ízibe.
Felissza jóleső
ill